A teremtés éppúgy kimondhatatlan, mint a gyermekkor. Ma is, és immár mindörökké, némán állok életemnek eme titka előtt. Némán és – megrendülten, mert e kimondhatatlan, mozdulatlan égbolt, mint óceán mélyén kagyló a gyöngyöt, úgy öleli szavakon túli, halhatatlan csendjébe a teremtés s egyben gyermekkorom örök sugarú fényét. S most, mintegy alászállva a dráma mélyére, fájdalmas-boldogan … Bővebben: Kulcsár Ferenc – Gyöngyök és göröngyök (7) – (Napló)