Életfák   A méhek kicsobognak a gallyak csövéből,  tócsákként nyalják a tönkök lábát,  az irtványoldalról óriás málnabokrok,   napsütésbálák görögnek elénk.   A hőség, mint a hársméz, fehér és sűrű,  nem tudni, hol végződik benne az elme,  s hol kezdődik a nyírtönk plasztronja:   mészfalban lenyakazott idegen hallgat.   Mi változott a gyermekkor óta? A gyermek   fölnőtt, s már nem az ujjain számolgatja  az életfa … Bővebben: Tőzsér Árpád versei