Felsőtestén több régi heg éktelenkedett a legfrissebb karcolások között. Egyik kezében arasznyi hosszú, hegyezett gallyat szorongatott. Két ujja zöldeslila és dagadt, talán törött volt. Régóta borotválatlan arcán ugyanaz a hirtelen soványság ült, mint egész valóján: kifejezéstelenül. A tekintetéből pedig hiányzott valami. Makacsul mérte a lépteit, és ereszkedett lefelé a patak mentén. A hajnali párától főleg … Bővebben: Váradi Nagy Pál – A jövevény