szememből néz vissza önmagára az ébredő Nap csodája felsugárzik s ami elmúlt visszatér hozzá isméta végtelen horizontbelülről fénylikélet-ívvirágok szívemegragyognaka smaragd hegyéleks fölkoszorúzván önmagukatszerteáradnak tengercsodáváfolyamok patakokiramlanak alásurrogó énekükbenévezredek mélyei lobbannak jelennéáltaluk és bennük válik láthatóváa mindenség történelmeide zuhognak a magasságfelhő-piramisaiés az isteni trónusokarany talapzata is megérinti az én földemeta tömörezüst-fényű kapubálványok közülkiemelkednek az egek szárnyais a mindenség … Bővebben: Gál Sándor – A Nap-ébredés