Holt, üres utcán Már nem a gyilkos spártai vének döntik a sorsod mély szakadékba. – Mennyi üvegszem sorfala nézett rád, aki jöttél: vessz, anatéma. Mondani könnyű, hogy kitagadtok.Ám a sötétlő éj hidegébenmásnak a húsát tépik a karmokszívbe hasító, állati kéjben. Futna a gyáva sorfalat állni?– Falba ma téglát könnyü találni.Hullva üvegszem, elguruló, látsz? – Nyílnak … Bővebben: Rózsássy Barbara versei