Ahogy beért a vasútállomásra, a hasa elnehezült, mintha kövekkel pakolták volna tele. Egész nap nem evett egy falatot sem, most pedig már jócskán benne jártak a délutánban. Maró éhség töltötte ki a belsejét, gyötrelmes jóllakottság. Sietve húzott el a jegypénztárnál álló hosszú sor mellett, majd a kalauzzal elintézzük, motyogta magában. Csak egy futó pillantást vetett a sorakozókra, a lábukat bámulta meg, … Bővebben: Szalay Zoltán – A nagymester