„Ha anyám belehajolt valamelyik bőrönd mélységes torkába, akkor már tudtam, hogy eljött az idő. […] Engem persze nem kérdezett senki. A többiek döntötték el, hogy el kell mennünk. Velünk jössz. Hát velük mentem. Az ismeretlenbe. Az egyik ideiglenességből a másik ideiglenességbe. Egész gyerekkoromban. […] Csak a pályaudvaroktól meg a repülőte-rektől mentsen meg az isten. Kiborítanak” … Bővebben: Ízelítő egy „belső képeskönyv”-ből / Ilma Rakusa Rengeteg tenger című regényéről