Euridice lépett ki, jött, persze Orpheus híján. Kata már várta az Opera előtt. A Liszt Ferenc térig csak mondta a magáét, áradozott, hogy milyen tök jó minden, aztán végre lehorgonyoztak egy embermentesebb teraszon. Ő inkább a próbákról beszélt. A pipiskedő, díváskodó kolleginákról, elmebeteg rendezőkről, új pletykákról, hisztériákról – épp csak említőlegesen érintve a sikertelen, vagy … Bővebben: Száz Pál – Mitvanmittenni