Állat megszállta valami csodás szomjúság s csak állt megigézetten szégyentelenül állati testben aztán pataremegésorrlyukain át a forró páramint a Vezúv mikor a szívkarmesterpálcáját letettetalpára földkása ragadteltépett ezüstszálégett körme alatt a horizontra vér csurrantegy fekete tepsibőls az éhes ég felettekenyérholdját felette Agymosásbánatod fényes labdacsaivillannak fel előszöregyet felveszel közülükismerősnekujjaid közül azonnalizzó őrjöngő folyók indulnak útnakés a fénytől … Bővebben: Z. Németh István versei