„…mint ahogy a vonat sem áll meg.” A vállamra hullott vérvörös falevél kemény télről regél. Alig múlt a nyár, s máris mezei pocokként félsz. Behúzódsz önmagadba, rátalálsz a biztos pontra, nem a lágy részekben, kiszolgáltatva, de a gerincre, rásimulva. Egyre több a falevél, egyre több a félsz, a kérdés, a fájdalmas nyelés. Inkább együtt hullnál, … Bővebben: Hodossy Gyula – Tehetetlenül, mint amikor a vonat