3.2.3.9. Én sosem tudtam, ki vagy, mert amikor olvastál, úgy gondoltál magadra, mint rám, menekülés idején, amikor nem gondolok magamra, csak meg akarok felelni a menekülésnek, nélküled. 3.4.3.3. Méz, kulcstartónak. 4.4.2.2. Kisfiamnak olyan tempót diktáltam biciklizés közben, hogy a megerőltetéstől hosszában felrepedtek az erei, és mire hívtam a mentőket, elvérzett. 4.4.3.4. Könyvek. Csak a borítójukat … Bővebben: Németh Zoltán – Mondatok a semmiből