Táncolnak… Táncolnak fölöttem, hangosan szól a szving… Dülöngő vendégek, egyikük tán kiment. Kopogó félcipők… Valaki épp koccint: hát, carpe diem! Tán igazuk is van. Megszólal a valcer… Míg én a földszinten árnyam elől szöktem, tűnődve, hogy fogom, mert napom meddőn maradt el, carpere noctem… Hogyha majdI Hogyha majd megittam utolsó kortyomat, a bor még odasúg: … Bővebben: Vladimír Holan* versei