Napfény, tenger, jólét, szabadság és modernség – ilyesféle kép élt bennünk Jugoszláviáról és a jugó–magyar irodalomról. Az 1980-as évek elején még biztosan a „tűrt” kategóriába tartozott az Új Symposion (l. kádári-aczéli háromtés irányelv: támogatott–tűrt–tiltott irodalom), a még merészebb neoavantgárd párizsi Magyar Műhely meg valahol a tűrt–tiltott határán állhatott. Akkortájt láthattam először élőben Ladik Katalint Budapesten, … Bővebben: Pécsi Györgyi: Ladik Katalin legszebb versei*