Tekerő Előbb-utóbb formárt nyer, májashurka-tölteléka disznóbélben. Elnyúlik, nedves női kezek tagolják, arról beszélnek, milyen ügyes tekerő vagyok,jól tartom a tempót, pontosan kiszámítom,mikor ér véget a bél vagy ürül ki a hüvely,de nem ezekkel a szavakkal. Összeszokott társaság,mindenki fiatal, mindenki öreg. Jómagam is csak gyerek, akinek minden sikerül, aki gyorsan felfogom a dolgokat.                                                   Itt, most, … Bővebben: Vida Gergely versei / Tekerő, Ismerik a gyerekszobákat, A szem útja