Vackomba bújokAlászállnak a nyirkos éjek,szívemben lassan foszlik az erő, álörömök fényéből kilépek,lázas fejemre szakad a tető. Vackomba bújok, mint az üldözöttvad, a minden neszre éber, agyamat lassan belepi a köd,lopakodik s rám térdel a kényszer. MegbélyegezveA csend, a csendem egyre áthatóbb,úgy virrasztok, mint hálóján a pók,a mélyben, amely bennem lakozik,rokkant elmével tébolyog a hit. A … Bővebben: Dénes György: Vackomba bújok; Megbélyegezve; Nem halunk meg egészen; Ha behunyom a szemem; Furcsa éj (versek)