„…a kilátástalanságot, azt kéne megírnia valakinek. Az anyagi és a szellemi nyomort, de nem ám felülről rátekintve.” – Ezt mondja Darvasi első kötetének utolsó novellájában a pincér a főszereplőnek, miután megtudja, hogy író. „Őt az ilyesmi nem kimondottan érdekelte. Társadalmi problémákról fecsegni, arra találták ki a szociológiát. Egy művésznek nem ez a feladata. Egzisztenciális kérdések, ontológia: annál inkább” … Bővebben: Száz Pál: Ismerős arcok (Darvasi Ferenc: Elválik)