Zsíros kenyér és rosé

Július 30. és augusztus 5. között tartotta a Szépírók Társasága a pályakezdő íróknak szervezett ir(T)ás tábort. A júliust utazgatással töltöttem. Célzott mozgások az otthonom és különféle helyszínek között.

Július 30. és augusztus 5. között tartotta a Szépírók Társasága a pályakezdő íróknak szervezett ir(T)ás tábort.
A júliust utazgatással töltöttem. Célzott mozgások az otthonom és különféle helyszínek között. Otthon dolgozni kellett, néha bejárni Pozsonyba, többnyire hétfőn, esetleg kedden, aztán a hét többi napjain irány el! Kezdve a krasznahorkai nyári táborral, aztán FISZ-tábor Visegrádon, a Fiatal Írók Tábora Ipolyságon és most back to Visegrád. Úgy érzem, örök életemben a Mogyoró-hegyen nyaraltam.

A tábor első néhány napját ki kellett hagynom, mert ugye van nekem „rendes” munkám is, papát sem szeretem sokáig magára hagyva tudni, ráadásul be kellett főzni a csemegeuborkát és a szilvát is, szóval csak csütörtök estére érkeztem meg. Szokásosan, az EC késéssel érkezett, a nagymarosi megállón végigsprinteltem a peronon, le a lépcsőkön, át a téren, úton, újabb téren, balra fordulva megpillantottam a kompot, az autósok már majdnem felszálltak, s nekem még jegyem sincs. Négyszázhúsz forintot, kiszórtam a pénzt, mondom tuti, hogy pontos, ne számolja, csak a jegyet kérném, már az utasok is felszálltak, adta a jegyet, futottam, felfértem, pedig a kompsegéd már a köteleket szedte.

A hegyre felérve csatlakoztam a többiekhez, meleg vacsora, aztán fel az erdei iskolába, szobában lepakol, áldomást kioszt, tábortűznél helyet elfoglal, következik az esti meet and greet. Esterházy Péter mesélt a családjáról, a kezdeti dolgokról, néhány kérdéssel talán el is kanyarodtunk picit a tárgytól, így jutottunk oda, hogy kocsonyát főzünk. Kérdezte, hogy répát teszek-e bele, mondom, anyám petrezselymet és zellert is szokott tenni. Pedig, hogy attól édes lesz, annyi erővel főzhetnék húslevest is. Hát, nyilván! Csak nem füstölt csülökből. Viszont megkóstolnám azt is, amit az író úr főz, pláne, hogy több éves kocsonyafőzési tapasztalatokkal kiváltképp fenségesen készítheti. Mert, mint mondja, nem főz sokat, de a kocsonya az az övé otthon. Később még ettünk néhány tányérral, mikor épp nem volt mit mondani. Aztán elfogyott az összes a hűtőből. Eléggé készültek itt mindenre, egyszer csak hagymás zsíros kenyerek kezdtek el körözni, mézes pálinkával folyattuk le, desszertnek hoztam egy kis szilvás gombócot. A lakoma éjfélig tartott, aztán átadtuk magunkat a másnapnak.

Péntek délelőtt csoportos műhelymunkák Csapody Kinga, Szabó Tibor Benjámin és Babiczky Tibor vezetésével. Hasznos adatokat, tényeket tudtunk meg a könyvkiadást, könyvpiacot illetően. Merre érdemes kutakodni, milyen kiadóknál érdemes érdeklődnie egy kezdő írónak. Nem éreztem semmiféle nyomást, nagyon is természetesnek tűnt, hogy reggeli után, délig, semmi egyéb dolgunk nem lévén, kellemesen eltársalgunk bármiféle irodalmi témáról, kérdezünk, válaszolnak, megvitatjuk, megértjük. Amit felolvasok, az mintha akkordfutam lenne, ha valahol rosszul fogtam, vagy tompán zengett a húr, a többiek korrigálnak, ellenben ritmusra bólogatnak.

Délután Babiczky „T. Sz. K. É.” Tibor, azaz Babiczky „Tábortűznél Szép Katonadalokat Éneklő” Tibor, tartott egy nagyon is jó hangulatú előadást a krimi történetéről, a felderítő nyomozás fejlődéséről. Vacsorára megérkezett Kemény István is. Személy szerint én nagyon is ki vagyok békülve az ilyen „ülünk a tábortűznél, és azt hallgatjuk, miket mesél az író” eseményekkel, szóval örömmel hasogattam az aprófát, mindjárt itt az este, szabad foglalkozás a tűz körül.
Mesélt gyerekkoráról, ahogy a suli felett zúgtak a gépek, mert a közelben reptér volt, és nem értettem minden szavát, mert néha talán halkan is mondta, és összevissza zúgott felettünk valami sétarepülő. Az Open G-ben megszólaló blues odaillően szállt a lángnyelvek közt, Muddy Waters megelevenedett a csillagszínpadon. Én legalábbis láttam az összes hangot.

Ahány tábor, annyi szokás, itt fél nyolckor kellett kelni ahhoz, hogy nyolcra emberi alakot legyél képes ölteni. Az éjjeli csoda-koncert után, hirtelen jött a reggeli. Azt sem értettem hogyan jutottam el oda, de a szombat délelőtt valósággal életmentő volt. Éreztem, hogy a früstök hasznomra vált, nyelvemen kávé íze, műanyag palackban víz, pihengetek a közösségi ház teraszán.
Vasárnap már kora délelőtt haza kell indulnom, néhányan már most elhagyták a tábort, ezért Kinga szombat délután tartotta meg a gyerekkönyvekről összeállított előadását. Beszélgettünk a külföldi gyermekkönyvtrendekről, borítók alapján véleményeztük a könyveket, melyeket vennénk meg és melyeket nem.

Gaborják Ádám (JAK-elnök) és Hevesi Judit még időben érkeztek, nem sokkal utána már Kukorelly Endrével beszélgettünk. Sok dolgot az alapján jegyzek meg, hogy egyáltalán kiváltott-e valamit, mikor épp megtörtént velem, szóval, ha hallok valami jót, akkor megmarad, pont ezért nem értettem, hogy miért parancsolt ránk, hogy jegyzeteljünk, de azért csak szereztem egy kis fecnit, most már beállt a lelki béke. Ő mondta, mi pedig, akár kis szorgos újságírók. Mesélt politikai karrierjéről is. Nekem úgy jött le, mintha nem lenne méznyalás a politikusosdi, és nyomatékosította, hogy minden, amivé válni óhajtunk, csakis rajtunk múlik, nekünk kell tennünk érte. Azóta már azt is tudjuk, hogy a politikának vége. Magam részéről biztos vagyok benne, hogy érdekes tapasztalatokat gyűjthetett, és kis időn belül könyv formájában feldolgozza a történteket. Kitudja! Talán még el is olvasnám, még annak ellenére is, hogy Endre azt állította, manapság senki sem olvas senkit, ez az alap, és örüljünk, ha ez mégsem így van. Meg még azt is megtudtam, hogy többször átgyúrja a készülő szövegeit, mígnem késznek nyilvánítja őket. Sőt! Ugyanúgy az sem ritkaság, hogy bizonyos idő elteltével, képes újra és újra átírni néhány szöveget. Felvetődött a kérdés tehát, mikor készül el a szöveg? Itt már a vacsoránál jártunk, utána kezdődött a gála, a beteljesedés. Csoportok alapján felolvastuk a szövegeket, a szombati nap vendégei most zsűriként ültek a tűz mellett. A felolvasás után kiértékelés, ajándékosztás a Magvetőnek és a JAK-nak köszönhetően. A vélemény-dömpingben kaptunk pár általános, viszont pár személyes tanácsot is, majd az este átbillent a könnyed sztorizgatás irányába. Zsíros kenyér és rosé.

Már több éve szokásom, az utolsó éjszakán nem vagyok fent túl sokáig, hogy másnap meg ne haljak utazás közben, szóval itt sem volt ez másképp. Gyengéd búcsút vettem az indián tábortűztől, valószínű, idén már nem látom többet, és alvás. Reggeli után irány haza, legalábbis a kompra, aztán ismét vonat, hogy Párkányon keresztül átváltozzon a táj, lassan visszatérjek Peredre, ahonnét nézve még sokkal szebbnek látom az utazást.

Mucha Attila