Egyetlen húsos testben elféra különböző lelkek garmadája, mert kétségkívül ilyen a mennyország,lebegnek csak a csonttól, bőrtől, zsírtóllegalább részben szétválasztott lények,s rugóznak, mint nagy lengéscsillapítókon,saját áttetsző végtagjaikon,feloldódik a fehér angyalszárny a vízben,akár a só, és hullámzik ide-odaegy gyűrött, hurkás fellega forró betonteknőben,hiszen mindez csak folytatása annak,amit egymással művel kettőnk teste,ahogy hirtelen összeilleszkednek,és úszkál két lélek boldoganIsten … Bővebben: Markó Béla: Sósfürdő