A világosság természete úl magasra akart repülni,pedig elég lett volna ott maradni a kályha mellett. Melegségre vágyott, hát megkapta.Elfeketült, a földre zuhant. Túl mélyre akart merülni,ameddig ember még nem merészkedett,Gyöngyöket  szórjak a disznók elé? –futott át az agyán, elfehéredett. Túl messzire szeretett volna vándorolni,hátrahagyva bőrének ráncait, s az összes kötöttségeket,megfájdult a feje, ha belegondolt.A sivatagig … Bővebben: Rapai Ágnes: A világosság természete / Az út fele