Ha költők, akkor a franciák, gondolja az Afrikában kallódó Arturo Belano egy fotóalbumféleséget lapozgatva, melyben a francia nyelvű költészet állít emléket önmagának, mekkora patkányok, gondolja a földön ülve, a vörös agyagra emlékeztető földön, amely mégsem agyagból van, még csak nem is agyagos, ennek ellenére vörös, vagyis inkább rézvörös vagy pirosas, bár napközben sárga, a könyvvel … Bővebben: Roberto Bolaño: Fotók