Weöres Sándor Hetedik szimfónia, korábban Mária mennybemenetele (1952) című, szigorúan szerkesztett kompozíciója olyan szövegteret hoz létre, amely a sír(emlék) és a szentély funkcióit egyszerre kívánja betölteni úgy, hogy egyszersmind a halottat megjelenítő festmények sorozataként és siratóénekként felhangzó szimfóniaként is értelmezhető legyen. A fent jelzett absztrakt (tér)szerkezetek egyben a befogadás alakzatait is meghatározzák, így ezek nyomán … Bővebben: Bartal Mária: Az összművészeti alkotás kísérlete Weöres Sándor Hetedik szimfónia című költeményében