Bóbita (W. S. 100) A titokban nagy élet folyik, barátom, rövidlátó csillagainak keddenként a távozó sereg, csak rólad fecseg,  s Te hízol a büszkeségtől, mint a pacaltól, rongyszőnyegen ülünk, székeinket össze-cserélték velünk, hűlt helyünkre most anyánk vadászik épp, bekerítve a szűkmarkú bizonyosságot, ámde mint valami túl-buzgó kommandós kisasszony, szegénylegény, és lám a pont a versed … Bővebben: Fellinger Károly versei