Konstatálva János láthatatlanul bámészkodott atükör előtt, persze kiállta a próbát, viszont nem látta magát benne, hogyan isláthatta volna, amikor felöltöttea nagykabátját, a sálat, azok is egycsapásraláthatatlanok lettek, hónaalá kapva a torz tükröt, rohant az Úrszíne elé, s azt a kék falra akasztvamégse látta az Urat, merthogy hiábaakarta, hát vetkőzni kezdett, nagy volt ahőség, levetette ingét, … Bővebben: Fellinger Károly: Eklekti-kuss; Konstatálva; Kiválasztott; Agglegény; Egyszer; Meglékelt emlék; Formában (versek)