Átjárás Egy hozzám képest változatlan testetmeddig lehet vajon kitölteni   ismét, ha álombéli szörnyeielhagyják reggel, és feldúlva reszket, akár a bevetetlen ágy magaa függönyön áthulló tarka fényben,s nem rólam szól, mégis magamra értem,mintha sodorna és lerántana ez az állandó lüktetés, pedigcsakis a test ingázik, érkeziks eltávozik, majd visszajön, miközben azt sem tudom, vajon kettőnk közülvégül … Bővebben: Markó Béla: Átjárás; Ugyanúgy; Születésnapi mondat Annának (versek)