Zoli vékonydongájú volt, és ahogy ült, ölében a doromboló macskával és azzal az ártatlan mosolyával, nohát, az egy fényképre való volt. Egy téli délután… Az idő rég elsodorta a túlsó partra, más nem is látszik belőle, csak a csontváz. Eleinte ellenszenves volt, meg nagyképű is. Aztán megváltozott Attila véleménye, mert megismerte közelebbről. Túlságosan magába tekintett, … Bővebben: Grendel Lajos: Utazás a semmi felé (részlet)