Újkori kőnyomatos töredék Feje felemelkedik, tekinteteelőre vetül, célirányos ésmosolygóan bölcs. A képzelet réseit kitöltiaz áldott idő, éveket ugrikelőre, egyetlen mondattal társnakavatva a felajzott gyermeket,találja ki ő, amit a tapasztalatsugall, vagy az emlékezés hagy ki.Jelképes bolha viszket a fülemben,vagy lehet, többen is vannak.Folyton jönnek a hírek, zúdulnakegyre, én csak pletykának neveznémőket, de az meg egy virág … Bővebben: Nyírfalvi Károly: Újköri kőnyomatos töredék; Hibátlan kezdet; Párhuzam (versek)