időkazamata ráncok futóárkain túlbeásva létezelderékig takarnakfélelem és fájdalom téglái   körbeépítve számolsz elminden órátaz időtlen örökkévalót szeletelve   semmi olyan ha elfeledhető lenne az a mozdulatsorahogy egy lepattant motelban felsodrom melledenaz átizzadt trikót és hátralépve becsukom a szoba ajtajátvéletlenül ránk ne nyissanakhiszen be sem vagyunk még jelentkezvesokkal könnyebb lenne a holnap előtte sört ittunk én … Bővebben: Szászi Zoltán: időkazamata; semmi olyan; Ne küldj ma; Hatuma poéta imádsága Zs. Nagy felett két méterrel (versek)