Ahogy leviszem a hangsúlyt az utolsó mondatnál, néhányan az egyik farpofájukról a másikra helyezkednek. Aztán csak hümmögnek, hogy ez… ez már egész jó, meg ez már tisztára, mint Chuck, vagy Bret. Chuck és Bret meg csak a fejét csóválja, hogy „Nem-nem, attól még igen messze vagy, pajtás.” Aztán Willre nézek, de ő is csak kifele … Bővebben: Csillag Lajos: Irodalom és téboly 1. / Holdtölte