A túlvilág olyan, mintha kicsi széken állnál a villamosmegállóban. Nagyanyámnak volt egy ilyen kicsi széke, amire akkor ült le, mikor krumplit hámozott vagy zoknit stoppolt. Nagyapám ilyenkor a fásládán ült és szűrő nélkülit szívott. Egyáltalán nem voltak egy hullámhosszon, ez csak a látszat, nagyanyám ugyanis folyton tűrt és rettegett, nagyapám pedig mindegyre okot szolgáltatott a … Bővebben: Borbély András: Milyen is a túlvilág?