Illat-SZER-tár

László Miklós: Illatszertár – Centrál Színház (Budapest, 2014. január 19.)

Könnyen emészthető vacsi utáni nasi. Tömören így jellemezhető a Centrál Színház llatszertár című előadása. A darabot 76 évvel ezelőtt írta László Miklós, és három hollywood-i film számára is inspirációjaként is szolgált: The shop around the corner, In the good old summertime, You’ve got mail (Tom Hanks és Meg Ryan főszereplésével).

Maga a történet időtlen. Miért is? Annak ellenére, hogy egy illatszertár szolgál helyszínéül, játszódhatna bárhol, akár egy plázában is. Karácsonyi, ünnepi várakozással teli hangulat lengi körül, de nem a mézeskalácsos, bejglis illatfelhő, hanem a lágy, tiszta parfümillat. A nem éppen lágy és tiszta, inkább agresszív parfümillat még a darab megkezdése előtt biztosítva volt a körülöttem ülő hölgyek által, akik gondosan előkészítették magukat az Illatszertárra, igazi 4D-s: illatos élményt biztosítva.

Az illatos hangulaton kívül megtalálható a darabban a romantikus, titkos és szövődményes szerelmi szál, mely fokozatosan bontakozik ki előttünk. A mai korra egyértelműen jellemző, igazságtalan munkahelyi elbocsátással járó problémák sokasága. Valakit elbocsátanak, a többi alkalmazott pedig attól retteg: vajon ki lesz a következő? Valamint itt van még „az igazságos főnök felesége félrelép”-féle történet.

A sztori a karácsonyi időszakban játszódik egy hófehér polcokkal teli illatszertárban, ahol Asztalos urat (Stohl András) mímelt indokkal elbocsájtja főnöke, Hammerschmidt úr (Kern András). (Kern Andrást előzőleg Asztalos úr szerepében a TV-s verzióban láthatta a közönség.) Mint később kiderül, szerelmi viszonyt vél felfedezni felesége és Asztalos úr között. Kern Hammerschmidt úrként a megcsalt, megfáradt, kiábrándult, de mégis nagyszívű idősödő és szeretnivaló főnök úrként nyilvánul meg.

Egy másik szál: az alkalmazottak közötti alá- és fölérendeltségi viszonyrendszer, valamint egymás kölcsönös tiszteletének és kihasználásának különböző formái, melyeket szépen-árnyaltan ábrázol Kádár úr személyében Berecki Zoltán. Egy másik alkalmazott: Rátz kisasszony (Szilágyi Csenge) az előadás első részében villantja meg magát a cserfesszájú, könnyűvérű fiatal lány képében, aki bennsőséges viszonyt ápol Kádár úrral – többek között. Az ő karaktere viszont az elődás többi részében nincs jobban kibontva, csakúgy, mint Kádár úr alakja. Mindketten a könnyelműség és csapodárság megtestesítői, és valószínűleg tudatos dramaturgiai (dramaturg: Baráthy György) megfontoltságból kerültek ki a darab második részéből, ezzel is áthelyezve a hangsúlyt egy másik szerelmi szálra: az igazi titokkal átszőtt, romantikus fordulatokkal teli szerelmi vívódásra: Asztalos úr és Rátz kisasszony (Pokorny Lia) – két illatszertári alkalmazott – között.

És ezzel elérkeztünk az előadás lényegi mondanivalójához. A második felvonásban egy hosszú, fordulatokkal teli párbeszédben bontakozik ki a nagy találkozás, melyet III. Richárd és Lady Anna dialógusához lehetne a leginkább hasonlítani, s melynek során a gyűlölet fokozatosan szerelemmé formálódik. Mindez a szemünk előtt húsz perc alatt végbemegy; biztosítva ezzel a színházi élményt. A valóságban hetek, hónapok, évek vagy egy élet sem elég ahhoz, hogy ilyen jellegű fordulat álljon be két ember életében, a színpad viszont erre van kitalálva: hogy a szemünk előtt szülessenek meg a csodák. Stohl András figurájának mélysége és árnyaltsága megkapó, akárcsak a Pokorny Lia által megformált Balázs kisasszonyé, aki visszafogott, álmodozó, bizonytalan, utálatra és szerelmi elköteleződésre egyaránt képes, becsületes, dolgos nő. Mindketten háromdimenziós figurák.

Fontos kiemelni a mellékszereplőket is, mint Sípos úr (Cserna Antal) és Árpád (Szemenyei János). Mindketten színfoltjai az előadásnak. Sípos úr fanyar humora és Árpád élénksége, leleményessége, szertelensége, mely commedia dell’arte elemekből táplálkozik, hozzájarul a történet élvezhetőségéhez és könnyedségéhez.

Az Illatszertár legnagyobb előnye és egységének kulcsa a ritmusában és a színészi fegyelemben rejlik. A darab rendezője, Puskás Tamás nagyon szépen ellensúlyozza a téma könnyedségét a pontos és pergős színészvezetéssel. Az előadás – mely tartalmaz vígjáték elemeket, de van mélysége és mondanivalója – így az elejétől a végéig élvezhető, könnyed és fenntartja a néző érdeklődését. Ahhoz, hogy mindez igazi élménnyé formálódhasson a nézőben, mindössze kíváncsi tekintetre és nyitottságra van szükség, akár nehéz nap utáni kikapcsolódásként, mivel nem igényel komoly fejtörést. S a valódi ILLAT-SZERelem elénk TÁRul…

Tarr Csilla

Szereplők: Kern András, Simon Kornél/Stohl András, Cserna Antal, Bereczki Zoltán/Vári-Kovács Péter, Pokorny Lia, Szilágyi Csenge, Borbás Gabi, Szemenyei János/Béli Ádám, Papp János, Ágoston Katalin, Uri István, Sáfár Kovács Zsolt, Éless Béla, Kozma Ferenc, Verebély Isstván, Szabó Éva, Roszik Fruzsina, Gats Éva, Kántor Nóra, Barna Márta, Juhász Lajos. Díszlet: Horesnyi Balázs, Jelmez: Rátkai Erzsébet, Dramaturg: Baráthy György, Zenei vezető: Fekete Mari, Rendező: Puskás Tamás

(Bemutató: 2012. december 30. – Centrál Színház)