Felpofozzák. Az egyikük közben kitárja az ablakokat, aztán megint csak felrázzák és felpofozzák mindet. – A szentségit! – ordibál az, amelyik előbb az ablakokat tárogatta. – Ez behugyozott! Ez az éjjel már megint maga alá vizelt! Te… ez a saját levében ázott egész este… Én az ajtóban állok, nézem, ahogy felpofozzák a vánkosokat és a … Bővebben: Csillag Lajos: Irodalom és téboly 3. / Az én felszabadulása