– Hazamehet – mondja a doki, és azzal az orrom elé vágja a kartotékomat a mahagóni asztalára. – Ennyi, végeztünk? – Ma valahogy olyan szétszórtnak érzem magam, mint aki révületből ocsúdott volna fel, és mindaz, ami odáig megtörtént vele, mintha nem is lenne más, csupán képzelgés, vagy legalábbis valamilyen ostoba álom. – De a tegnapit … Bővebben: Csillag Lajos: Irodalom és téboly 4. / Egy regény vége