Mikor hazaérve hátranéztél,és ott teremtem a bérház előtt, akár egy szatír,toporogni kezdtem az ajtóüvegnél,de első látásodra éreztem, hogy beengedsz majd, mintha régi ismerőst. És te ténylegvisszafordultál felém, kinyitottad az ajtót,félénken fejet hajtottam, és még kalapot is emeltem,mint a jámborságtól megdicsőülők,aztán sarkad és vállad felváltva figyelvekövetni kezdtelek a lépcsőn felfelé –keserű illatcsíkot húztál magad után,és ruhád … Bővebben: Áfra János: Amikor hallgatsz (vers)