ÁtélésKitölteni egy szinte végtelentestet megint, akár a csillagképekfényes csontváza, s hogy majd visszatérekátélni új anyagban életem, és várni, hogy a héj kettéreped,mert szétfeszíti belülről a magzat,s kint apró alkatrészekre szakadhataz égbolt, könnyű, fehér pelyheket zúdít ránk, vagy mint véres lomb a fáról,hull cafatokban, és nem tud magárólsemmit a kéz, a láb, a koponya, mert úgyis … Bővebben: Markó Béla: Átélés; Őszi feltámadás (versek)