Mindannyian készültünk erre a napra, lélekben, mint az ünnepekre, rémülten, nyugtalanul és szégyenkezve, mert váratlanul ért, s mert erre, mint egyébként az ünnepekre sem, nem lehet egészen felkészülni. Ez volt az utolsó nap, hogy itt alhattunk, a helyen, amely félig-meddig otthonunkká vált. Hajnalra vártuk őket. Kutya a falnak vetette a hátát, és félelmében üvöltött, mindnyájunk … Bővebben: Papp-Zakor Ilka: Papírbaglyok (próza)