A szokások szokásosan nehezen tágítanak. Ma is, bár délfelé járunk, még az van előttem, amit már reggel el kellett volna hagynom; leírva, kiírva egyszer s mindenkorra. Szóval: megint a naplóírás! Egy kiadói ember mondatainak, a nemrég látott szerkesztőségi képeknek felszivárgása, az ábrándok jelzik, hogy Szórakó János csak most ébred meg odabent, de óvatos még, nem … Bővebben: Varga Imre: Reggelnapló 11. (próza)