A meg-nem-álmodott marja szüntelenaz alvás nélkül átszelt kenyérországot:így veti ki magából ez a föld az élet hegyét. Morzsáibólveszel kovászt, hogy újra megdagaszd neveinket:utánuk tapogatózok, minden ujjamonegy-egy, a tiédhezhasonlószemmel kutatok rajtukegy hely után,amin át hozzád virraszthatnám magamat,számban a világoséhséggyertyával. Világosságéhség – velekapaszkodtam fel a kenyérlépcsőfokaira,a vakharangalá: ő, a víztiszta,ráborula szabadságra,ami velem emelkedett fel, velem együtttévelyedett és … Bővebben: Paul Celan: A meg-nem-álmodott; Világosságéhség (versek, András Orsolya fordításai)