A tanyákon még tudják, hogy mi az a respektus. Én vagyok, Marika, tessék kinyitni! Hallom, hogy a házban bútorokat tologatnak, szörcsög­nek, krákognak, mintha valami óvatos szörny készülne beengedni. Pedig nem szörny az, csak valamelyik betegem. Jól vagyok, Marika, az isten áldja meg! De hogy a saját szememmel lássam, el kell döntenem az ajtó elé tolt … Bővebben: Bánki Éva: Visszatérés Anna-városba (Látogató III.)