A franciás lány nem jött el életem első felolvasására, de most, ahogy állt ott a galéria túlsó falánál egyedül, és a délutáni verőfény csak úgy szikrázott a kerámiamázakon, már nem haragudhattam rá ezért. Ahogy valójában nem haragudtam rá sohasem. Csak abban bízhattam, hogy ő sem haragszik rám. És még soha, soha nem szerettem volna ennyire … Bővebben: Czinki Ferenc: Irodalom és fesztivál 2. / A franciás lány nem jött el