Bizonyára az a kései felnőtté válás nagy pillanata, hogy ha az embernek azt mondja valaki – mondjuk egy kultúrpolitikus –, hogy „minden valamirevaló író politizál”, akkor azt nem elnéző mosollyal jutalmazza, sőt még magában sem röhögi ki, hanem elkezd a szép közhelyen tépelődni. Például ülök a szőnyegen, ölemben egy megsárgult, az egész szobát dohszaggal elárasztó … Bővebben: Szécsi Noémi: Irodalom és politika 1.