Most már nem tudok elaludni, de ébren lenni sem, félek az éjben és félek a fényben, jajgatva tusakszom, gyűlöljek, szeressek? Ha pedig valaki kérdi, hogy milyen párthoz tartozom, úgy nézek rá, mint ki idegen csillagról való.   Egyedül megyek az utcán, Lehajtom a fejem és sírok.   Hát nem gyönyörű? Kevesen tudnak olyan libabőrösen összeborzongani … Bővebben: Szécsi Noémi: Irodalom és politika 2.