A mi évünk

December végén itt az éves visszatekintések ideje, az irodalmi portálokról például megtudhatjuk, melyek voltak 2014 legjobb könyvei, legjobb szövegei, legfontosabb eseményei, legszebb mondatai. Mi is szeretjük ezeket a leltározásokat, ezért úgy gondoltuk, készítünk egyet, egy sajátot: arról, milyen volt a mi 2014-ünk, amely számunkra, az Irodalmi Szemle számára az ötvenhetedik évfolyamot is jelentette. Nos, hát nagy vonalakban ilyen.

Januárban mindjárt fejest ugrottunk az evolúcióba: januári számunk címlapján Cséfalvay András egy dinoszaurusszal társalog, a lap pedig egy Richard Dawkins-interjúval indul. Pozsonyi lapszámbemutatónkon vendégül láttuk Ardamica Zoránt Fülekről, aki Bőre kétezer című új verseskötetét is elhozta nekünk (később Ayhan Gökhan írt nekünk a könyvről). Budapestre, a Roham bárba elvittük a Halott föld, halott lányokat, és bemutattuk két fiatal szerzőnket, Nagy Hajnal Csillát és Hizsnyai Andrást (előbbi aztán novemberben megkapta a Szlovákiai Magyar Írók Társasága Arany Opus Díját). Februárban megérkeztek a japánok: Japán szemle című számunkat Pozsonyban Vihar Judittal mutattuk be, a vendégekkel szakét is kóstoltattunk. Vihar Judit ellátogatott velünk a Roham bárba is márciusban, és ugyanolyan lebilincselően beszélt Akutagaváról, Misimáról és a többiekről, mint Pozsonyban. Februárban nehéz pillanatokat éltünk át: elbúcsúztunk Borbély Szilárdtól. Közben kiadót is váltottunk: a Madách-Posonium Kft. helyébe a Madách Egyesület lépett, Csanda Gáborral az élén. Hrabal-centenárium lévén márciusban a cseh mester előtt tisztelegtünk, kiváló szerzők egész sora emlékezett meg róla tematikus blokkunkban, közülük egy, Cserna-Szabó András ellátogatott pozsonyi lapszámbemutatónkra is, Szálinger Balázs és a Hévíz Hrabal-száma kíséretében. Ugyanekkor bemutattunk egy egyedülálló könyvet, Földes Anita interjúkötetét, amely Fejtő Ferencnek állít emléket. Márciusban Gaborják Ádámmal mutattuk be Budapesten Veres István Dandaranda című regényét, amely kritikusunk, Pethő Anita szerint mint szöveg „jól érzékelhetően túlmutat önmagán”. Április a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál hónapja volt, természetesen mi is ott szorongattuk frissen beszerzett könyveinket a Millenáris forgatagában. Közben a hajléktalansággal foglalkozó áprilisi számunk is megjelent, amelyet Varga Imre segítségével mutattunk be Pozsonyban. Májusban a kortárs világirodalmi paletta egyik meghatározó szerzőjének, Viktor Pelevinnek szenteltünk egy tematikus blokkot. Az író magyar fordítója és kiadója, az Európa Kiadó igazgatója, M. Nagy Miklós látogatott el hozzánk a Café Nappaliba a lapszámbemutató estünkre. Májusban zajlott Pozsonyban a Nová dráma (Új Dráma) nevű nemzetközi színházi fesztivál, amelynek minden egyes előadásáról közöltünk kritikát portálunkon, illetve júliusi nyomtatott számunkban. Májusban Fellinger Károlynak ítélték oda a Szlovákiai Magyar Írók Társasága Forbáth Imre-díját, a Talamon Alfonz-díjat pedig Pénzes Tímea (mindketten szerzőnk) kapta. Júniusban a felvidéki ködlovagok nyomába eredtünk, az Ünnepi Könyvhétről pedig Fekete I. Alfonz tudósította portálunkat. Keseregtünk rajta egy sort, hogy a szlovákiai magyar könyvkiadás számára a szlovák kultúratámogatási rendszer megszüntette a könyvhetet, de aztán inkább beszélgettünk egy jót Csehy Zoltánnal júniusi számunk bemutatóján a Café Nappaliban, ahol az Opus szerkesztőségét is vendégül láttuk, a Roham bárban pedig Grendel Lajos és Bárczi Zsófia működött közre lapszámbemutatónkon. Júniusban kiosztották a szlovák Irodalmi Alap díjait is: a Madách-díjat szerzőnk és egykori szerkesztőnk, Kulcsár Ferenc kapta, az egyik nívódíjat szintén szerzőnk és egykori szerkesztőnk, Csehy Zoltán (őt szeptemberben Janus Pannonius Műfordítói Díjjal is kitüntették). Júliusban gyerekirodalmi számmal jelentkeztünk, majd a hónap közepén néhány napra kiköltöztünk a Gombaszögi Nyári Táborba, ahol négy rendezvénnyel kedveskedtünk az irodalombarátoknak. Jámbor Józseffel a japánokról és Misimáról beszélgettünk, Szászi Zoltánnal ismét Hrabal emlékét idéztük fel, Garajszki Margit pedig elhozta Bartók című mesekönyvét. Zsemle című online rovatunk szerzői közül négyen (Barlog Károly, Csanda Máté, Csillag Lajos és György Norbert) mutatkoztak be a gombaszögi táborlakóknak, Czinki Ferenc és barátai pedig a József Attila Kör műsorával léptek fel. Júliusban bekukkantottunk a FISZ visegrádi táborába is, augusztusban pedig a JAK balatonszemesi táborába látogattunk. Júliusban utolért bennünket a gyász: július 25-én elhunyt Dobos László, lapunk alapító főszerkesztője. Szeptemberi számunkban egykori kollégái, Tőzsér Árpád és Koncsol László nekrológjait közöltük, októberben pedig mérlegre tettük Dobos László mint prózaíró, illetve mint lap- és intézményalapító örökségét. Augusztusi számunkban a nevek helyét vizsgáltuk az irodalomban, szeptemberben pedig a bestiák kerültek sorra. Szászi Zoltán szeptemberben Pozsonyban, októberben pedig Budapesten mesélt közönségünknek a marmancsokról és Belenéz című új verseskötetéről. Októberben kép és szöveg viszonyát kutattuk, amiben a fiatal vizuális költő, Magolcsay Nagy Gábor segített be, októberben a Roham bárban személyesen is megjelenve. Októberben a pozsonyi Café Nappaliban vendégül láttuk a Palócföld szerkesztőségét, két szerzővel, Németh Zoltánnal és Juhász Tiborral kiegészülve. Novemberben huszonöt éves lett a demokrácia: ennek apropójára megjelent Elnyomások és felszabadulások című számunk, és elhoztuk Pozsonyba a komáromi Marianum Egyházi Gimnázium A császár új ruhája című előadását. Újratervezés című facebookos játékunkba több, mint kétszázan kapcsolódtak be, megszavazva, milyen legyen lapunk borítója 2015-től: januári számunk már ezzel az új külsővel jelenik meg. Ahogy beköszöntött a decemberi sötétség, meg is jelent Sarki fény című számunk, amelyben élvonalbeli észak-európai szerzők írásaiból válogattunk. Pozsonyi bemutatónkon Polgár Anikóval főleg finn irodalomról beszélgettünk, s közben kisorsoltuk lapunk karácsonyi ajándékait is. Budapesti bemutatónkon Pataky Adrienn-nel Petriről és „vidékéről”, Pap Vera-Ágnessel pedig az északiakról beszélgettünk. A 2014-es JAKkendő-díj nyertese, Papp-Zakor Ilka is szerzőnk volt idén. December végén Krusovszky Dénes írásával lezárult több, mint egy évet élt tárcarovatunk, a Zsemle, hogy jövőre megújulhasson. Közben, az egész év folyamán, részt vettünk még megszámlálhatatlanul sok szimpóziumon, folyóirat-találkozón, felolvasáson, miegymáson, Somorjától Tornalján át Hajdúböszörményig, és mindenhova elvittük ezt a kedves sárga újságot. Ami januárban már piros lesz.

És, persze, rengeteg kézirat érkezett szerkesztőségünkbe, és rengetegen tiszteltek meg bennünket vele, hogy írtak nekünk, és előfizetőink tábora is gyarapodott. Mindezzel együtt sem volt a világ legkönnyebb dolga 2014-ben Szlovákiában magyar irodalmi folyóiratot szerkeszteni. Nekünk így sikerült. Szeretnénk megköszönni mindenkinek minden egyes percet, amelyet 2014-ben az Irodalmi Szemle nyomtatott vagy online kiadásának olvasásával vagy a rendezvényeinken töltött. Mi már alig várjuk, hogy januárban újra találkozhassunk. Most pedig kívánjunk magunknak egy olvasmányos 2015-öt. (szalzo)