Én engedtem be őt. A betolakodó – így neveztem őt később, bár nem tört be. Csak becsöngetett, ahogy bárki, én pedig kinyitottam az ajtót. Még mindig felkavar, amikor erre gondolok. Valójában talán  ez az, ami a legjobban zavar. Ő becsöngetett, én pedig kinyitottam az ajtót. Egészen hétköznapi módon.  Aznap reggel mintha láttam volna őt egy … Bővebben: Merethe Lindstrøm: Napok a csönd történetében (regényrészlet, Pap Vera-Ágnes fordítása)