Hirtelen meglepő táj közepén találtuk magunkat: világító, fehér homokdűnék minden oldalról, az óriási szabad ég alatt tekergődző apró, szél tépte fácskák. Boldogan kaptunk levegő után, mintha túlságosan hosszú időt töltöttünk volna a víz alatt, és most törtünk volna a felszínre levegőt venni. Megálltunk és körbenéztünk, az eddig a kavicsos útra tapadt és a telepített erdő … Bővebben: Naja Marie Aidt: Bulbjerg (novella, Szőke Zsolt fordítása)