Voigt Vilmos: A folklorisztika alapfogalmai (Szócikkek)

Voigt Vilmos (szül. 1940) folklorista, a budapesti ELTE Folklór Tanszékének munkatársa a magyar folklorisztika, illetve annak rokon tudományainak (szemiotika, esztétika, néprajz stb.) európai rangú kutatója. Számos külföldi és hazai publikáció valamint szaklexikon szerzője, munkatársa.

A 2014-ben megjelent kötet bevezetője egyfajta útmutatóként szolgál a szóban forgó lexikonhoz, pontosabban annak címszavaihoz. A szerző szerint a „jó“ címszavakat a rendszerűség, a pontos utalások és szakszavak használata jellemzi. Nem elegendőek csupán a jól hangzó terminológiai kifejezések, ugyanis minden adatnak pontosnak kell (vagy legalábbis kellene) lennie. Nem mellékes az egyes címszavakat összekötő, gondolati kapcsot jelentő, más cikkelyekhez vezető utalás sem. A szerzőnek, a közérthetőséget és szakmaiságot mérlegelve – bár a címszavak összeválogatásánál némi szubjektivitás megengedett – mindenekelőtt azt kell szem előtt tartania, hogy a befogadó gyakran eltérő világnézeti és műveltségi háttérrel rendelkezik. Ilyen és hasonló enciklopédikus művek esetében a közvetítésre szánt információknak mindenki számára világosnak és hitelesnek kell lenniük. A többi már az olvasón múlik.

A folklór, ahogy az Voigt is írja, felfoghatatlan összehasonlító távlatok nélkül (hiszen egy erőteljesen interdiszciplináris tudományágról van szó). Fontos figyelembe venni a külföldi összefüggéseket, illetve a magyar nyelvű forrásokat, utalásokat egyaránt. Voigt Vilmos hazai és nemzetközi szakmai tapasztalatai visszaköszönnek a lexikon hasábjain, és teljesítik a tudományosságnak ezt a kitételét.

A forrásanyagokat tekintve (Voigt „lexikonelemző“ megjegyzései) olyan publikációk és szakemberek neveivel sorakoznak fel, mint például a 1830-ban meginduló Conversationslexicon, Magyar Művelődéstörténeti Lexikon, Katona Lajos, Solymossy Sándor, Honti János, Róheim Géza vagy Kerényi Károly. A kötet célja bevallottan praktikus – oktatási és képzési célhoz szánt segédeszköz. Lényegében egy adattár, melyben a címszavakon túl a szerző megosztja velünk szerkesztési tapasztalatait, beavat a formai megoldások szövevényes világába, valamit ellátja az olvasót hasznos magyarázatokkal. Szerkezetét tekintve egy alaposan kidolgozott lexikonról beszélünk, ahol egységesítve találjuk a címszavakat (minden esetben feltüntetve, hogy eredetileg hol jelentek meg).

Egy lexikon szerkesztéséhez több kell, mint az adatok megbízható ismerete. Ezért javasoljuk az olvasónak az egyes címszavakkal való ismerkedésen túl a nagy áttekintéssel és érdekességekkel szolgáló szerzemény lapozgatását.

Számel Petra