Mizser Attila: Irodalom és hallgatás 2. / RMS Carpathia
Nem téved, a helyzete adott: hallgatás, mentőcsónakok. Nem mozdul. Medence szorul köré, a felszín köpte habok, egy elbaszott relé. Meghitt Morzemód, majd a pardonok, négy óra tizenhétkor, a taton alhatott. A kávéra bök az orvos: az öné mind, igyon. Kémleli a horizontot, mivé lesz annyi nyom…
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt az URL címet a WordPress honlapba
A beágyazáshoz másoljuk és illesszük ezt a kódot a honlapunkba