A háborút követő időkben nagy volt a házasodási kedv otthon is, meg a környe­ző falvakban is. Vőlegény is lett volna, meg mennyasszony is, csak éppen zenekar nem volt. A lakodalom pedig mit sem ér muzsikaszó nélkül. Ezt gondolta át apám, amikor levette a szekrény tetejéről a hegedűt, és fülhallás után az e-húron megta­nulta élete első … Bővebben: Soóky László: Piros ász oszt, nem oszt (regényrészlet)