Le kell tennem, nincs időm beszélni, mordult rám Katje, amikor délután végre sikerült megébrednem és nagy nyöszörögve felhívtam, ma légy valaki másnak másnapos, jó? Rojálnál volt ebédelni, most pedig rohannia kellett a reptérre, megint várta egy tizennégy órás műszak meg a kollégák meg a turbulenciák meg a ki-kihunyó fedélzeti fények. Kimentem pisilni, s miközben lepörögtek … Bővebben: Potozky László: Éles (regényrészlet)