Itt ébredtem az Intézetben. Nem volt előtte, csak utána. Csak az ébredés után. Pedig nagyon rég itt lehetek. Napok és hónapok, évek vagy évtizedek úgy szállnak, mint a megragadhatatlan emlékek arról, hogy valaha voltam valaki, valaki, akit ismertek, akinek ismerősei voltak. Valaki, aki valahová hazament, és ahová hazament, oda önszántából ment. Ha az ajtó bezárult, … Bővebben: Weiner Sennyey Tibor: Fehér Orr (novella)