De már nem volt visszaút. Ez a sok-sok lágy csípő, ez a versekből megismert sze­relmi udvar foglyul ejtette. Engem nők védelmeznek, mindig a nők: lágyruhaujjak, puha-fehér mellek, térdhajlatok, combok.De lehet-e a szelet felitatni? Vagy vörösbort önteniegy harisnyába? A tengert akarni – csak úgy,rosszaságból? Szakadékokat kínálsz cserébe,rejtelmeket, a női szív titkait. És én barangolhatnékbenned fel-alá, hölgyem, … Bővebben: Bánki Éva: Majd kárpótol a képzelet (próza)